A maradék fekete fonalam alkalmasnak tűnt erre a célra. Csak nem tudtam, hogy a három méret közül melyikre lesz elég. Ugyanis Futuregirl leírása három méretben is elkészíthető. Innen letölthető a tetszőleges nyelven!
Bátor voltam és a közepes méretet becéloztam és el is készítettem!
A kész tatyó alja szögletes lett. Ez 21x7 cm. A magassága pedig 18 cm, plusz a fülek.
Úgy gondoltam, hogy bélés nélkül nem táska a táska. Ezért 20év(!) után varrógéphez ültem. (Elárulom, hogy 20 éve se tudtam varrni varrógéppel.) Kölcsönkértem egy varrógépet a kollégámtól, előszedtem egy rossz lepedőt és egy kidobásra ítélt kiskabátot. A neten néztem meg, hogyan kell megvarrni a bélést, hogy szögletes legyen az alja.
A lepedő használható részéből és a kabát hátuljából kiszabtam a szükséges anyagot. (A férjem már rosszul volt, annyit bénáztam!) Ráadásként kitalálta, hogy készítsek bele zsebet is. Utólag megbánta, és inkább magamra hagyott a zseb-dologgal...
Isten igazából azt se tudtam, hogy álljak neki. Ezért belecsaptam a közepébe:
- Felvarrtam a zsebet. Kicsit ferdén, de belül van, nem látszik.
- Összevarrtam a bélés széleit. Nem párhuzamos a két varrás, de belül van, nem látszik.
- "Lecsaptam" a széleket, hogy szögletes legyen az alja. Persze pont rossz irányból, de innen volt szép szépíteni. Belül van, nem látszik.
- Szintén videón néztem meg, hogyan kell a cipzárt belevarrni. Ez véletlenül egész jól sikerült!
- Egy-egy horgolt sávot készítettem, melyet a cipzárhoz varrtam (kézzel, mert nem vitte a gép) és ezt rögzítettem a horgolt táska-külsőhöz.
Horgoltam a külsejére egy pillangót és egy szitakötőt, hogy ne legyen annyira snassz. Plusz ráhímeztem egy pitypangot.
Ja! És nagyon bénán, de körbeszegtem, hogy ha telepakolom, akkor ne nyúljon ki nagyon a füle.
Szitakötő leírása innen letölthető!